A világ legegyszerűbb receptjei: egytálétel csak zöldségekből

Vegetáriánusnak lenni, de akár csak egészségesen táplálkozni nem könnyű feladat. Kreativitás és találékonyság szükséges, következő receptünkkel abban szeretnénk segíteni, hogy a csak zöldségekből készült étel olyan szerepet kapjon a konyhákban, ami megilleti.

A zöldséges egytálétel nyugodtan lehetne mindennapi főételünk, de minden nap ugyanazt enni nagyon unalmas. Sorozatunk részeként (ahol eddig főleg a sült hús és a hamburger kapott helyet) megpróbáltuk a lehető legegyszerűbb és igen gyorsan, alig harminc perc alatt elkészíthető zöldségételünknek többféle variációját bemutatni. Az alapreceptet nem csak a fűszerezéssel, de a zöldségek variálásával is szinte minden alkalommal másként lehet elkészíteni, határt csak a fantáziánk szabhat.

FOTÓ: Flickr (Creative Commons) - Martin Cathrae

Ez a recept tulajdonképpen egy mix, több eleme is mások által ihletett. A kiindulópont az volt, hogy sok zöldséget szeretnénk enni, de az unalmas párolt zöldség már nem tud lázba hozni minket. Ilyenkor érdemes egy kicsit csavarni a dolgon.

Hol szerezzünk jó alapanyagokat?

A zöldségeket érdemes piacon beszerezni, mi a Lehel-téri őstermelőktől is szeretünk vásárolni, de ha több időnk van rá, érdekességekért a Fény-utcai piacot is hajlandóak vagyunk körbejárni. Természetesen vidéken egyszerűbb a jó zöldség beszerzése, de mindenképpen friss, jó minőségű hozzávalókra lesz szükségünk, ez nem egy mirelitből készülő étel.

Hozzávalók:
100 gramm vaj
2 evőkanál semleges ízű olaj
3 darab közepes méretű lila hagyma
5 szem (kb. fél kilónyi krumpli)
5 izmosabb szál répa
egy fej karfiol (ne túl nagy)
4 csapott evőkanálnyi szárított vagy apróra darabolt borsikafű, majoránna, koriander, medvehagyma
két maréknyi gersli
só ízlés szerint
Elkészítés:
Kezdő lépés az indiai konyha egyik hagyományos eljárása: megolvasztunk 100 gramm vajat egy nagyobb lábosban (azt ugye tudjuk, hogy a vajat nem szabad magában olvasztani és ezért hozzáadunk két evőkanálnyi étolajat is).

Ha nem akarunk vajat használni...

Ha nagyon vegák akarunk lenni, akkor a vaj helyett használhatunk kókuszzsírt,vagy bármilyen hidegen sajtolt növényi olajat, de ilyenkor érdemes figyelni arra, hogy mennyire aromás az olajunk, példának okáért az extraszűz olivaolaj és az indiai fűszerek képesek kulináris háborút indítani egymás ellen a lábosban, a végeredmény pedig pocsék lesz.

Mindeközben már daraboljuk a lilahagymát, pont olyan szép kis szeletkékre, mint amilyeneket annak idején a napköziben kaptunk a zsíros kenyérre. A felszeletelt hagymát rádobjuk az éppen csak felhabzó vajra, majd összekeverjük és lefedjük a lábost. Ilyenkor az edény alatt érdemes kisebbre venni a lángot, csak enyhén párolt hagymára lesz szükségünk és nem sötétre karamellizáltra.
Itt az idő, hogy feldaraboljuk a nagyjából két megtermett férfi ökölnyi karfiolt. Nem virágjaira szedjük, mert akkor soha nem fog megfőni, hanem felszeleteljük, mint egy vekni kenyeret, aztán fel is kockázzuk nagyjából 2 centis kockákra. Mehet ez is a fedő alá és ne felejtsük el alaposan összekeverni a hagymával.
Ezek után a fűszerezéssel adjuk meg a jellegét az ételnek. Ha egy kicsit franciásabb hangulatban vagyunk, akkor zöldfűszereket válasszunk méghozzá borsikafüvet, majoránnát, koriandert és medvehagymát. Ettől kis túlzással provanszi jelleget kap az ételünk. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy frissen tudjuk belerakni őket az ételbe, akkor még van időnk, de ha csak szárított formában állnak rendelkezésre, akkor most mind a négy féléből egy-egy csapott evőkanálnyit a lábosba kell szórnunk. Majd az egészet alaposan összekeverjük a gőzölgő vajas, hagymás, karfiolos alapunkkal.
Érkezik a répa és a krumpli, ízlés szerint darabolva. Mi szeretjük a csinos kis répakarikákat és a nagyobb rusztikus hatású krumplit, de ha valaki ragaszkodik a mirelitszerű, apró kockákhoz, akkor dolgozzon meg érte. A zöldségek közül utolsóként a brokkoli kerül a fazékba. Törekedjünk arra, hogy a lehető legkisebbre vágjuk a törzsét és ha virágokra is bontjuk – karfiolnál már alkalmazott darabolás helyett – akkor is próbáljunk minél kisebb darabokat készíteni. A párolódó zöldségkeverékünket meghintjük egy kevés sóval, ízlés szerint, ahogy azt mondani szokás (és persze más zöldségek is jöhetnek hozzá, ha kedvünk tartja, ne ragaszkodjunk a szokásokhoz és receptekhez, engedjük el a fantáziánkat). Mi kevesebbet javaslunk, ezt az ételt nagyszerűen lehet ízesíteni sóval a tálalás után is, a túlsózással viszont nagyon könnyű elrontani. Annyi vizet töltsünk a lábosba, hogy éppen ellepje a zöldségeket és kicsit feljebb tehetjük a lángot.

Mi legyen a köret?

Ahhoz, hogy az egytálételünk igazán laktató ebéddé varázsolódjon, nem használunk mást, mint a mostanában újra felfedezett árpagyöngyöt, a gerslit. Nagyjából kétmaréknyit lehet a rotyogó ételünkbe szórni, jól keverjük össze és győződjünk meg róla, hogy minden szem a víz alá kerüljön. Körülbelül húsz perc főzés után megpuhulnak a szemek és az ízek is összeérnek. A friss fűszereket ekkor, közvetlenül a tálalás előtt apróra vágva keverjük az ételünkbe.

A végeredmény egyszerű egészséges egytálétel, amiből nyugodtan ehetünk sokat. Ráadásul a variációk lehetősége szinte végtelen. Ha indiai ízekre vágyunk és vannak otthon olyan szárított fűszereink, mint gyömbér, koriander, kurkuma és római kömény akkor azokat még a legelején a felhabzó vajra hintsük rá (nagyjából egy-egy csapott evőkanálnyit), de itt tényleg az ízlés számít. Ha currynk, tehát fűszerkeverékünk van, akkor nem kell más fűszerrel kevernünk, hiszen azzal pont a keverék ízét toljuk el. Arra azonban minden esetben figyelnünk kell, hogy ne égessük le a fűszereket, szinte csak egy pillanatig pirítsuk, majd gyorsan dobjuk rá a hagymát és keverjük össze vele a fűszeres-olajos vajat. A gersli mellé egy marék vörös lencsét is szórhatunk.
Ha kínaias hangulatban vagyunk, akkor a vaj helyett mogyoróolajat használhatunk, és a fűszereket szórhatjuk a nagyobb darabokra vágott és megpárolt hagymánkra. Ilyenkor inkább külön főzzük a rizst, a gersli kihagyhatjuk és ha azt szeretnénk, hogy a köretünk nyúlós levet kapjon akkor a már kész ételhez adjunk egy deci vízben alaposan elkevert púpozott evőkanálnyi kukoricakeményítőt. A legegyszerűbben ezt úgy tudjuk csomómentesen elkeverni, hogy egy kisebb befőttes üvegbe öntjük össze a vizet és a keményítőport, majd miután jól lezártuk az üveget, mixelünk egy kicsit. Az eredmény egészen varázslatos lesz.
Forrás:  Life-style