A fejfájás forrása szinte soha nem az agyvelő. Kiindulhat az agyburokból (az agyat védő hártyából), a koponyát körülvevő izmokból, illetőleg azok véredényeiből. A fájdalom oka ez esetben a vérerekben és az izmokban fellépő nyomás. A fejfájás néha az egész fejre kiterjed, máskor csak bizonyos részeire. A görcsös roham átterjedhet a koponya egyik területéről a másikra és erőssége is változhat, a tompától a sajgó fájdalomig. A fejfájás okait még ma sem mindig tudják kideríteni.
A jóga számos lehetőséget kínál a gyötrő fejfájás tartós száműzésére az életünkből, az alább bemutatásra kerülő gyakorlatok mellett a méregtelenítő masszázst, speciális étrendet és tisztító kezeléseket is javasol a krónikus fejfájással küszködőknek.
Napüdvözlet (Szurija Namaskara)
A napüdvözlet nem egy kitartott pozíció, hanem egy mozgássorozat. Amellett, hogy mint minden jógagyakorlatnál ennél is törekednünk kell arra, hogy a pozitúrák a gyakorlatlatsor esetében is a lehető legszebben, pontosabban legyenek kivitelezve, a hangsúly most is a légzés és a mozgás összhangján van. Nagyon fontos, hogy a kilégzés (récsaka) és a belégzés (puraka), a légzésszünet (szunjaka) és a levegő visszatartás (khumbaka) a megfelelő mozdulatnál történjenek.
Egyenesen állunk és két tenyerünket imádkozó pózban tesszük a szívünk elé. Az összezárt tenyerünket a fejünk fölé nyújtjuk, karjainkat a fülünk mellett tartjuk és amennyire tudunk csípőből hátrahajolunk. A következő kilégzéssel előre hajolunk, tenyerünkkel igyekszünk megérinteni a talajt, a mellkasunkkal közelítünk a lábak felé. Belégzéssel felemeljük a fejünket, kiegyenesítjük a gerincünket. A következő kilégzéssel hátralépünk a jobb lábbal, támadóállásban helyezkedünk el, a tenyerünket imádkozó pózban a szívünk elé visszük, majd - mint a kiinduló helyzetnél - most is a fejünk felé emeljünk és a fülünk mellett tartva a karjainkat hátra hajolunk. Kilégzéssel a tenyereinket a bal boka mellé helyezzük, majd a karokat egyenesen tartva a bal lábat a jobb mellé helyezzük, ekkor a deszka pózba kerülünk.
A deszka pozícióból a karok behajlításával, kilégzéssel kerülünk a talajra, ez a csaturanga, ami annyiban különbözik a hagyományos fekvőtámasztól, hogy a könyökünket és a felsőkart igyekszünk a törzs mellett tartani. Belégzéssel és a karok kinyújtásával jutunk a felfelé néző kutya pozícióba, figyeljünk arra, hogy a tenyér a csípő vonalában maradjon. Kilégzéssel a csípőt és a feneket felfelé nyomjuk és így kerülünk az egyik legismertebb jóga pozícióba, a lefelé néző kutya pozíciójába. Ezt a pózt öt hosszú lélegzetvételig kitartjuk, majd mély belégzéssel, a bal lábbal előre lépünk támadóállásba és a karokat a tenyereknél összefogva, a fülünk mellett a fej fölé visszük.
Kilégzésnél előre hajolunk, tenyerünkkel igyekszünk megérinteni a talajt és közben kilélegzünk. Majd lassan csigolyáról csigolyára felemelkedünk és kiegyenesítjük a gerincünket, a tenyereket imádkozó pózban a szívünk elé helyezzük.
Gyertyaállás (Szarvángászana)
Hanyattfekvésben combjaink mellett kinyújtott karjainkat tenyérrel lefelé szorítsuk a padlóhoz. Lassú belégzés közben kinyújtott lábainkat emeljük függőleges helyzetbe, vigyázva, hogy térdnél ne hajlítsuk be, majd emeljük a csípőnket és a törzsünket. Amennyiben szükséges, a kezünkkel támasszuk meg a csípőnket. Ebből a helyzetből törzsünket nyomjuk egészen addig, míg a lábunkkal együtt függőleges helyzetbe nem kerül. Állunkat szorítsuk a mellkasunkhoz és végezzünk hasilégzést.
Fél gyertyaállás (Viparíta karaní)
A gyertyához hasonlóan most is emeljük fel az egyenes lábainkat addig, amíg a testsúlyunk a lapockacsontokra nem kerül és kezünkkel támasszuk meg a csípőnket. Lábaink így kissé hátradőlnek a fejünk fölé. Ha elég erősnek érezzük magunkat és képesek vagyunk hasizommal megtartani a pozíciót, akkor a két kezünket kivéve a csípő alól nyújtsuk ki, és támasszuk meg a térdeinket.
Ekeállás (Halászana)
Hanyattfekvésben emeljük fel mindkét lábunkat a földről, majd szép lassan, fokozatosan az alkar segítségével emeljük fel a csípőnket is, így gyakorlatilag elértük a fél gyertya pózt. A lábfejünket engedjük le a talaj felé, ha nem éri el a talajt az sem jelent gondot. A hangsúly itt a teljesen megfordított testtartáson, a vérkeringés segítésén, a nyaki-háti szakasz nyújtásán, terhelésén és masszírozásán van. Magas vérnyomás, illetve dugulással járó orrfolyás esetén ezt a gyakorlatot csak nagyon óvatosan és rövid ideig végezzük.
Kapalbhati légzés
A Kapalbhati vagy koponyatisztító légzés lényege, hogy a kilégzést minél erőteljesebben végezzük és így a méreganyagokat szinte kipréseljük a tüdőnkből. A hasfalat már a belégzésnél feszesen és kissé behúzva kell tartani, majd rövid levegővisszatartás után az orron át a hasfal erőteljes és hirtelen behúzásával segítve kilélegzünk röviden, többször ismételve a kilégzést. Rövid légzésszünet után megismételjük a gyakorlatot. A gyakorlat célja elsősorban a tisztítás, így a szervezetben felhalmozódott toxinok miatti fejfájás megszüntetésében különösen hasznos.
Forrás: Life-style
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése