Orgazmus szülés közben – igen, jól olvastad!

A gyermekszülés egyre több helyen nem a steril, neonfényekkel megvilágított, klórszagú szülőszobákat jelenti, ahol idegenek hada veszi körül a kismamát és ragadja el tőle gyermekét, ahogy az a világra bújt. Egy új könyv végre felhívja a figyelmet arra, amelynek természetesnek, személyesnek kellene lennie – életünk legelső pillanatától fogva. Ombódi Tünde írása.

Egy francia dokumentumfilmben Észak-Afrikából bevándorolt asszonyokat kérdeztek a szülésélményeikről. Mindegyikőjük kórházban, oxitocinos indítással és epidurális érzéstelenítéssel szült. Kivétel nélkül azt nyilatkozták, nem szeretnének többet ilyen módon szülni, és ha választhatnak, inkább úgy akarják világra hozni gyermekeiket, ahogyan azt anyáik és nagyanyáik tették.
Amikor ezt a filmet láttam, már túl voltam a kisfiam születésén (kaptam oxitocint és epidurális érzéstelenítést is), és nem igazán értettem, miért ilyen egyértelmű az elutasítás a civilizációs áldásokkal szemben. Hiszen a lényeg – gondoltam akkor-, hogy minél gyorsabban túllegyünk a szükséges rosszon (ez lett volna maga szülés), és a kezünkbe kapjuk a kilenc hónapon át a szívünk alatt dédelgetett életet. A mindenek feletti szempont különben is az, hogy ép és egészséges legyen a kicsi. Így aztán kicsit zavarban voltam, amikor szembesültem azzal, hogy egyáltalán létezik olyan, hogy „szülésélmény”. A kisfiam születését képtelen voltam az élmény kategóriába sorolni. Rendkívül fájdalmas volt, kétségbeejtően kiszolgáltatottnak éreztem magam. Igaz, végig tudtam, hogy nem nagyon van más választásom. Anyukám, aki három lányt szült kórházi körülmények között, szintén hasonló, nem túl kellemes élményekről számolt be. Bár hallottam a dúlákról, a szülésházról és az otthonszülésről is, őszintén be kell vallanom, féltem szembemenni a rendszerrel. Soha nem mertem volna megkockáztatni, hogy ne azt tegyem, amit az orvosom mond nekem. Hiszen hosszú éveken keresztül tanulta és gyakorolta a szakmáját, biztosan tudja, mit, miért csinál.
Mert ebben a mi szép, új világunkban nem az a normális, ha egy alapvetően természetes dolgot hagyunk a maga útján haladni és megtörténni, hanem ha betegségként kezeljük. Közhely, de igaz: devianciaként kezeljük a pattanásainkat, a ráncainkat, a menstruációnkat, pedig semmi különös nincs abban, ha egy kamaszlánynak pattanásai vagy egy korosodó hölgynek ráncai vannak – a menstruációt hadd ne kelljen elemezni. Ahogy a szülés sem a terhesség és gyermek karbavétele közötti borzalmas, de elkerülhetetlen procedúra, hanem csodálatos lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk a testünkhöz és a lelkünkhöz. Igazi, érzéki beavatásélmény, amelynek megélése rengeteget adhat a szülő nőnek, és nagyon sokat segíthet abban, hogy olyan boldog és magabiztos anyává váljunk, akik mindig is szerettünk volna lenni.
A rendszerbe vetett hitemet végül a kislányom születése söpörte el. Tudatosan kerestem olyan szülész-nőgyógyászt, aki a természetes eljárásokat preferálja, és már az első találkozásnál kifejtettem a célom: a lehető legkevesebb vegyianyag kerüljön a szervezetembe. Szó sem lehet epidurális érzéstelenítésről és infúzióval adott oxitocinról. Ha van rá mód, akkor szeretnék kádban és labdán vajúdni, a kitolási szakaszban nem fogok feküdni. Minden a kívánságom szerint történt: homeopátiás bogyókkal szültem, és ugyan nem volt fájdalommentes, de csodálatos, orgazmikus élményben volt részem. Később így is meséltem róla hitetlenkedő barátnőimnek.
Amolyan végső bizonyítékként tartom a kezemben két amerikai írónő közös könyvét. Részletesen tárgyalják az otthonszülés és a kórházban szülés tapasztalatait, bőséges forrásanyaggal és tudományos kutatásokkal támasztják alá kijelentéseiket. A könyv igazi hypertext, hiszen oldalról oldalra számos linket ajánl, amelyek alátámasztanak egy adott kijelentést, vagy éppen segítséget nyújtanak egy adott kérdéskör mélyebb megismerésében. Megosztják velünk a gondolataikat arról, hogyan van módunk és lehetőségünk arra, hogy kiegyensúlyozottan, magabiztosan és nyugodtan készüljünk fel a szülésre. Rengeteg praktikus tanáccsal szolgálnak, milyen módon találhatunk bábát, dúlát vagy szülésznőt. Segítenek átgondolni magának a szülésnek a folyamatát, sőt részletesen végigveszik az egész terhességet, majd az azt követő gyermekágyi időszakot. Nagy hangsúlyt fektetnek az egészséges életmódra, részletesen tárgyalják a táplálkozás és a mozgás témakörét.  A szülésre, mint a párkapcsolat egyik legboldogítóbb, legépítőbb pillérére tekintenek, amelyben az apának fontos segítő szerep jut. Támogatják az apa aktív felkészülését már a terhesség időszakában, és hangsúlyozzák, mennyire fontos, hogy a szülés élményét a pár közösen élje meg, mivel így zökkenőmentesen indul a családdá válás folyamata. Titkokat tudunk meg tőlük a testünkről és magáról az életről. És legfőképpen azt, amit alig száz éve egy működő nagycsaládban, a nagymama, az anya és a sógornők amúgy is elmondtak a kismamának.
Debra Pascali-Bonaro, Elizabeth Davis: Útmutató a biztonságos, élvezetes és örömteli szülésélményhez – Jaffa Kiadó

Megjelent: TalpigNő