Egerszalóki hotelszemle: a Salirist teszteltük

Az egerszalóki Saliris Resort Spa & Konferencia Hotel Európa egyetlen sódombja mellé épült, ha hasonlót szeretnénk látni, kénytelenek vagyunk a törökországi Pamukkaléba látogatni. Mivel az első megoldás kényelmesebbnek tűnt, ki is próbáltuk a nemrég nyitott szállodát.

A sódombot tápláló gyógyvízre 1961-ben találtak rá 357 méter mélységben – mérnökeink olajat kerestek, nem vizet, de nagyon hálásak lehetünk az anyatermészetnek, mert rettenetesen rondák lettek volna az olajkutak ebben a szép környezetben.

Forrás: Saliris Resort Spa & Konferencia Hotel

A 65-68 Celsius-fokos víz sokáig hasznosítás nélkül elfolyt, gyönyörű, fehér sódombot kialakítva a forrás környékén. A kálcium-magnézium hidrogén-karbonátos, jelentős mennyiségű nátriumot és metakovasavat is tartalmazó kénes termálvíz természetes medencéket is épített.
A különösen mozgásszervi panaszokat hatékonyan kúráló „természet adta fürdőnek” hamar elterjedt a híre, idejárt a környék apraja-nagyja. A látogatás eleinte ingyenes volt, később medence is épült, a komplexum pedig éjjel-nappal nyitva tartott.
1992-ben az Egészségügyi Minisztérium gyógyhatásúvá minősítette a forrást, és folyamatosan készültek a tervek, amelyek a gyógyvíz, mint turisztikai érték hasznosítását célozták.

Forrás: Saliris Resort Spa & Konferencia Hotel

Végül a gyógy- és wellnessfürdő három éve nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt (1900 m² vízfelület 17 kül- és beltéri medence, wellness- és szauna-részleg) a ráépült hotel idén júniustól fogadja a látogatókat. Az elgondolás igen nagyvonalú, a végeredmény azonban bőven hagy kívánnivalót maga után.
A hotelt és a fürdőt olyan hosszú lépcsősor köti össze, hogy egy maja áldozótemplom sárgulna az irigységtől. A lépcsősor igen impozáns látvány egy uralkodói kastélyban és sporttevékenységnek sem utolsó a megmászása, de amennyiben valóban mozgásszervi betegséggel érkezünk a hotelbe, azonnal tesztelhetjük a gyógyvíz hatását, mert innen feljutni a szállodába csak jelentős gyógyulással lehetséges.
Természetes lift is akad, nagy nehezen meg is találtuk, de az útjelzések furcsa rendjének köszönhetően kétszer is sikerült eltévedni a komplexumban, így aztán olyan helyeken is jártunk, ahol átlag hotellakó biztosan nem.

Forrás: Saliris Resort Spa & Konferencia Hotel

A teraszos elrendezéséből fakad az a paradoxon, hogy a hotel legfelső szintjén található a recepció, a bár és a lélegzetelállító látvánnyal büszkélkedő fogadótér. A kilátás az épület majdnem összes szintjén mesés. Kár, hogy a látványterven beígért teraszkertek helyett csak fekete kő és lehangoló gaz árválkodik, de legalább a lehetőség adott a fejlesztésre.
A fürdő teraszos elrendezése talán a pamukkalei sóteraszokat idézi, de egy kicsit erőltetettnek tűnik a koncepció, és mivel rengeteg funkciót kellett adott területre beszorítani, ez sajnos a látvány rovására történt. Pedig vannak jó ötletek, például a szeparált fürdőterek a hátsó részen, de ezek kevés embert tesznek majd boldoggá.
A másik probléma anyagi jellegű, a gyógyvíz pusztító erejét figyelmen kívül hagyva olyan korrodálódó anyagokat építetek be, amelyek nem állták ki az idő próbáját és feltételezhetően hamarosan cserélni kell őket. A szabadon hagyott betonmennyezet sem a koncepció része, az eredeti tervekben még szerepelt az álmennyezet.

Forrás: Saliris Resort Spa & Konferencia Hotel

A hotel szobában kényelmes ágyak fogadnak, a berendezés pedig átlagos. Pozitív meglepetés a tea korlátlan fogyasztásának lehetősége, ez reggelente életmentő opció tud lenni.
A fürdő barnabézs homokkő burkolata is mélyen a szívünkbe lopta magát és az a megoldás is érdekes, hogy nem zárt térben van elhelyezve, hanem külön üvegajtóval van elszeparálva a toalett és a zuhanyfülke.
Ez utóbbi esetében igazán nem gond a csíkosra homokfúvott ajtó, de a másik ajtóra választhattak volna egy nagyobb diszkréciót nyújtó mintát.
Nagyon hiányoltuk a szárító fűtőtestet, a nedves ruhák az éjszaka folyamán nem voltak hajlandóak megszáradni és a hajszárító nem tűnik a legenergiatakarékosabb megoldásnak.

Forrás: Saliris Resort Spa & Konferencia Hotel

A hotel legnagyobb problémája azonban nem abból adódik, hogy nincs privát és kényes ízlésünknek megfelelően higiénikus vagy akár csak esztétikus fürdője. A fő gondja az, hogy a személyzetnek fogalma sincs, hogy hogyan is kéne egy hotelben dolgozni.
A konyha középszerű, néhány fogásnál alátáncol a lécnek. A pincérek csak akkor és azért jönnek az asztalhoz, ha azt szeretnék megtudni, hogy milyen (amúgy borsos árú) üdítőre szeretnénk költeni a pénzünket, egyébként a főpincért körbeállva nevetgélnek a vacsora teljes ideje alatt. A felgyülemlő tányérokból komoly tornyot sikerült építenünk.
A recepciósok kedvesek és segítőkészek voltak, de mikor a szúnyogokra panaszkodtunk, egy hatalmas palack rovarölő sprayt nyomtak a kezünkbe, ezzel megoldottnak tekintve a problémát.
Akik rendkívül komoly munkát végeznek az egész épületkomplexumban, azok a pókok, jelentős mennyiségű és valóban látványos alkotásaikat a fürdőben, a hotel lépcsőin, illetve a szobákban is volt szerencsénk megcsodálni.
A tervek szerint völgyben lévő aprócska strand hamarosan méretes strandfürdővé növi ki magát és így még több fürdőzni vágyónak tudnak helyet biztosítani. Az építkezésekkel párhuzamosan tanácsos lesz újabb parkolóhelyek kialakításáról is elgondolkodni a befektetőknek. Emellett persze azon is, hogy a környezett adta adottságok teljes kiaknázása manapság már nem jelenthet egyet annak teljes kirablásával.
-OT-
Forrás: Travelline